Vajon miért olyan gyakran megfogalmazott kérdés ma a női és férfi szerepek, az erős nő és a kevésbé erős férfi problémája? A szerepekkel van a baj, vagy velünk, akik benne vannak?

A témában egzakt választ adni nagyon nehéz és könnyen belecsúszhatunk az ítélkezésbe. Megmondani, hogy mi a férfias, vagy nőies viselkedés és mi nem az, ezzel emberek identitását ítélnénk meg és keltenénk még nagyobb bűntudatot, mint ami már most is van bennük.

A viselkedés oldaláról semmiképp nem kezdeném boncolgatni a kérdést. Főleg nem az elvárt, társadalom által sugallt mai ideák oldaláról, ahol az „igazi” nő nagyon csinos – sokat költ magára – és minden elképzelhetetlen teherbírással teljesíti szerettei elvárásait – mindezt mosolyogva és önbizalommal teli. Az „igazi” férfi kidolgozott felsőteste – kizárólag edzőterembe használatos, hiszen a valódi fizikai munka nem divat – villog a 3 gyereke vidám játéka közben.

Az ideák, azonban hatnak ránk és a zavar egyik oka lehet, mivel az agyunk sok ilyen impulzussal van átmosva és nagyon kevesen vannak, akik ellen tudnak állni ennek a szisztematikus nyomásnak. Azt gondolom, hogy teljesen emberi, ha ez nem sikerül és azon vesszük észre magunkat, hogy ehhez az ideálképhez képest gondoljuk magunkat „jó” nőnek, vagy férfinak és alakít ki bennünk kisebbrendűségi érzést, vagy látunk ezekben az ideákban elérhetetlen célt. Nem is beszélve az ellenkező nemről aki ezeket az ideálokat szeretné felfedezni bennünk, vagy akár rólunk, akik ilyen elvárásokkal keresünk párt magunknak. Hogy tudunk elszakadni az elvárásoktól és jól érezni magunkat a bőrünkbe? Hogy tudunk párt találni magunknak?

Sok út van, de mindegyik kemény munkát igényel, kitartást, rendszerességet, esetleg szembenézést fájdalmas gondolatokkal. Ehhez a kemény munkához férfi energia kell. Ez meglehet nőkben is és hiányozhat férfiakból is. Ennek megléte, vagy hiánya nem minősíti az ember nemiségét, csak egy kis ízt ad hozzá. A munka, amit el kell ehhez végezni, viszont bensőséges, a benső világunk vizsgálata, építése. A bensőséges világunk megteremtéséhez női energia kell, a befelé fordulás képességét ez segíti. Innen tudunk energiát meríteni, ahhoz, hogy ellenálljunk a külső nyomásnak és ez segít ahhoz, hogy felépítsünk a saját belső biztonságunkat.

Könnyen leírható és megfogalmazható, hogy első lépésként látnunk kell, hogy milyen hatások vezetnek bennünket- társadalmi ideák –, majd meg kell fogalmaznunk, hogy KIK is vagyunk valójában, milyen az, amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben. A harmadik könnyen megfogalmazható, de nagy elszántságot és következetességet igénylő lépés, hogy mindezt, amit felfedeztünk magunkban megmutassuk a világnak, elfogadtassuk családunkkal, barátainkkal. Az első két lépéshez szívesen ajánlom Müller Péter: Férfiélet, női sors című könyvét. Nagyon megkapóan járja körbe ezt a témát. A folyamatban lehet még segítőnk olyan barát, akinek ez már sikerült, kicsit előttünk jár. Ő biztosan szívesen beszél tapasztalatairól, élményeiről, amiken keresztül ment ebben a témában.

Soha nem késő rendet rakni kicsit a zavarban, kuszaságban! A szerepeket mi alakítjuk, azáltal, akik vagyunk. Csakis saját magunk megváltoztatásával tudjuk befolyásolni szerepeinket.